Sokaknak fogalmuk sincs egy ápoló, vagy sokkal inkább egy csecsemőgondozó munkájának árnyoldalairól. Hiszen aranyos kisbabákra vigyáznak, megetetik, és gondozzák őket, sajnos azonban előfordul, főleg a koraszülöttek esetében, hogy nem élik meg, hogy a szüleik hazavihessék őket.
Brittany Denise Facebook-oldalán osztott meg egy képet, amin egy halott csecsemőt tart éppen.



„Majdnem mindenki tudja, hogy nővér vagyok. Egy csecsemőgondozó nővér. A legtöbben azt hiszik ez annyit jelent, hogy megetetjük, és ringatjuk a babákat, ami általában valóban az elsődleges feladatunk, de sok minden mást is magával von. Olyan csecsemőkről gondoskodom, akik hónapokkal korábban érkeztek, a modern orvoslás nélkül nem maradnak életben, lélegeztető-gépekre, infúzióra, és gyógyszerekre van szükségük. Megtanítom az apukáknak hogyan tegyék tisztába törékeny gyermeküket, az édesanyjuk mellkasára teszem őket, legtöbbször különböző csövekkel, és zsinórokkal együtt. Injekciókat, és gyógyszereket adok be nekik.Csodákat tapasztalok meg, együtt nevetek, és sírok a családokkal. Próbálok vigaszt nyújtani nekik, amikor utoljára sétálnak el gyermekük ágyától, akit már nem vihetnek haza. A munkatársaimra támaszkodom, és nagyon büszke vagyok, hogy közéjük tartozhatok. Igen, csecsemőgondozó vagyok, de időről időre sokkal több annál.”
Brittany szavai rendkívül megindítóak, talán az övék lehet a legnehezebb munka mind közül, mégis kitartanak, és igyekeznek megkönnyíteni az újdonsült szülők dolgát. utcaemberek